Betöltés...kérjük várjon.

Gyermeksebészdoktor

Gyermeksebészdoktor

Magamról
Képek

Ha egy here tartósan melegben van, mindenképpen károsodni fog

Az interjú a www.mypin.hu portálon készült
 
Szerzõ: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2013. május 13.
 
A here elváltozásairól, betegségeirõl sokat beszélünk felnõtt korban, ám a gyermekkori rendellenességekrõl, a herék leszállásáról, problémáiról általában csak azok tudnak bõvebbet, akiket gyermekük révén érint valamelyik gond. Dr. Bûdi Tamás gyermeksebésszel ezekrõl a témákról beszélgettünk – és egy örök vitatémáról, a fityma hátrahúzásáról is megkérdeztük a véleményét.
 
Oszlassuk el a félreértéseket: meddig tekinthetõ normálisnak a fiúgyerekek esetében, ha nem szállnak le a herék?
 
Általában a születésre a gyerekek túlnyomó többségének leszáll a heréje, nagyon ritkán egy-két hónapot csúszik a dolog, de ha féléves korig nincsenek a herék a helyükön, mûtéti megoldás javasolt. Amennyiben kétoldali problémáról beszélünk, mûtét elõtt endokrinológiai kivizsgálást, esetleg hormonkezelést kell végezni. Ha csak az egyik oldalon nem szállt le a here, fél éves kortól kezdõdõen mûtét javasolt.
 
Elõbb miért nem?
 
Sok ilyen mûtétet végzünk, de tudni kell: minden lágyéktáji mûtét veszélye, hogy valami megsérülhet a herezsinórban, ez pedig a here elhalásához, zsugorodásához vezethet. Egy pici baba esetében a szóban forgó képletek még nem elég nagyok a biztonságos elkülönítéshez, fél éves kor után már kisebb az említett veszély.
 
Mi történik, ha nem végzik el a mûtétet?
 
Ha egy here tartósan melegben van, mindenképpen károsodni fog, hiszen a herezacskó funkciója épp az, hogy a test hõmérsékleténél hidegebben tartsa a heréket. Amennyiben a here a hasüregben, vagy lágyéktájon marad, elõbb-utóbb tönkremegy. Ez a károsodás egyesek szerint féléves kor után már elindul, és nagyjából egyéves korra válhat teljessé, ezért egy éves korig mindenképpen javasolt a herét a helyére lehozni.
 
Miben áll ez a tönkremenetel?
 
A spermiumtermelésért felelõs sejtek sorvadásnak indulását, számuk csökkenését – ezek jó része egyéves korra eltûnik, ha a here nem kerül a helyére. A here tesztoszteron-termelése egyébként ennek ellenére a károsodott herében is megmarad, tehát kivenni nem szabad, azonban egy melegben tönkrement herébõl gyermek nemzése nem várható. Pontos számokat, százalékokat nem tudok mondani a nemzõképesség csökkenésérõl, de két ép herével a spermiumszám jóval magasabb, mintha csak az egyik mûködik, ez könnyen belátható. Kétoldali teljes károsodás esetén unokákra természetesen egyáltalán nem lehet majd számítani.
 
Okoz-e fokozott érzékenységet, ha az egyik here elakad valahol fent?
 
A leszállási zavarnak több fokozata van. Ha a here a hasüregben marad, panasz, érzékenység nem várható. Amennyiben viszont lágyéktájon akad el, és ott megrúgjak, focilabdával eltalálják az illetõt, az bizony nagyon fog fájni. Ezek az esetek mindenképpen rosszabbak tehát.
 
Igaz, hogy a nem helyén lévõ here fokozza a daganatos megbetegedések kockázatát?
 
Igen, a melegben maradt, károsodott heréknél mindenképpen többszörösére növekszik a rákos elváltozások kockázata, ezért is célszerû még a károsodott herét is „levinni” a helyére, mivel ott könnyebb az esetlegesen kialakuló daganatos elváltozásokat észlelni. A hasüregben „láthatatlanul” kialakuló daganatokat késõbb lehet csak észlelni, tehát a beteg kilátásai is rosszabbak lesznek a diagnózis felállításának idejében.
 
Jól értelmezem akkor, hogy a beavatkozások fõ célja minden esetben a leszállítás? Kivenni nem szokás a herét?
 
Igen, de a beteg korától minden esetben sok függ – egy elkésett felismerés, elkésett diagnózis okozhatja azt, hogy a nemzõképesség csökken, de utána azért fontos leszállítani a herét, hogy az szem elõtt legyen, ha esetleg daganatos elfajulás alakul ki. Kivenni az említett hormontermelõ funkció miatt nem szoktuk a herét, amennyiben a herezacskóba könnyedén lehozható.
 
A leszállás-le nem szállás problémakörén túlmenõen milyen elváltozások jellemzõek még tipikusan a gyermekkorban a herék esetében?
 
Gyakori probléma a herecsavarodás, ill. a herefüggelék-csavarodás. A herecsavarodásnak két jellemzõ életkori elõfordulása van: újszülött korban és serdülõkorban. A kettõ közötti idõszakban pedig inkább herefüggelék-csavarodás jelentkezhet. Mindkét elváltozás fõ tünete a fájdalmas hereduzzanat, ami sürgõs sebészeti beavatkozást tesz szükségessé. Ami a herecsavarodás okát illeti, ezek anatómiai eltérések, a betegségre való hajlammal születik az ember, de nem jósolható meg pontosan, kinél, mikor, és miért következhetnek be. Ha idõben észleljük a betegséget, a beavatkozás során visszacsavarjuk, ill.  kirögzítjük a heréket – mindkét oldalon, ha ugyanis az egyik oldalon elõfordult, az arra utal, hogy az illetõnek hajlama van erre a rendellenességre, így késõbb az a másik oldalon is kialakulhat majd. Ha a herecsavarodást nem ismerik fel vagy nem kezelik idõben, a herék akár el is halhatnak. A herefüggelék-csavarodás viszonylag jóindulatú, ilyenkor a funkciótlan fejlõdési maradványként jelen lévõ herefüggeléket kell eltávolítani. A szülõ szempontjából mindenképpen a herezacskó duzzanata, ill. fájdalma  a leglátványosabb tünet – ilyenkor mindenképpen azonnal orvoshoz kell vinni a gyereket.
 
Igaz, hogy a herét ért gyerekkori ütések, sérülések, külsõ behatások kihatnak a késõbbi nemzõképességre, illetve fokozzák a késõbbi daganatos megbetegedések kockázatát?
 
A nemzõképesség kialakulásának befolyásolása az adott trauma nagyságától függ. Ha „csak” egy egyszerû ütés történik, az persze nagyon fájdalmas, de a here ilyenkor azért regenerálódik. Károsodásokra inkább akkor lehet számítani, ha bevérzés történik, vagy a hereállomány sérül. Ami a kérdés második felét illeti, nem tudok semmiféle olyan bizonyítékról, ami alátámasztaná ezt a felvetést.
 
Beszéljünk akkor a másik kardinális gyermekkori fiúproblémáról, a fityma letapadásáról, illetve ennek kezelésérõl. Ma az álláspont, hogy nem kell erõszakosan csinálni vele semmit, régen más volt. Kinek van igaza?
 
Többfajta iskola létezik, mindenki mást mond és másban hisz. Régen elfogadott volt, hogy a születés után kezdjük el rángatni, hátrahúzni a bõrt minél elõbb, hogy „úgy nézzen ki, mint apáé” – ez sok problémát okozott, és mára bebizonyosodott, hogy téves gyakorlat volt. Minden kisfiú letapadt, szûk fitymával születik, a túl hamar történõ beavatkozás pedig heges fitymaszûkületet alakíthat ki, ami már csak mûtétileg kezelhetõ. A legjobb az, ha türelemmel várunk, és leghamarabb 2 éves kor után, óvatosan, a fürdõvízben, tisztálkodás közben húzzuk csak vissza addig, ameddig fájdalom nélkül lehet. Vagyis óvatosan tornáztatni lehet, de erõszakoskodni, fájdalmat okozni semmiképpen sem ajánlott, ráadásul értelmetlen is, mivel három-négy éves korra a probléma gyakran magától is megoldódik mind a szûkület, mind a letapadás vonatkozásában. Amennyiben eddig az életkorig nincs lényeges javulás szûkület vonatkozásában, akkor célszerû sebésznek megmutatni – hamarabb csak akkor, ha gyulladás vagy vizelési problémák jelentkeznek. Ami a letapadást illeti, ez nem olyan nagyon sürgetõ kérdés, és nagyon nagy egyéni szórás tapasztalható, hogy kinek mikor múlik el. Az én gyakorlatomban akkor igyekszünk csak segíteni a helyzeten, ha viszonylag nagy mennyiségû váladék – úgynevezett szmegma – gyûlik össze a fityma alatt, ez ugyanis hajlamosít arra, hogy begyulladjon, ami fitymaduzzanattal, fájdalommal járhat. Ha viszont a letapadás mellett nem termelõdik túl sok váladék, nyugodtan lehet várni iskolás korig. Amennyiben még ilyenkor is letapadás tapasztalható, érdemes orvoshoz fordulni.
 
Mi a helyzet a körülmetéléssel? Egészséges, egészségtelen vagy semleges?
 
A körülmetélés ízlés kérdése – bizonyos vallásoknál rutineljárás, de például az Egyesült Államokban is az. Amerikában nem vallási okok, hanem bizonyos mítoszok állnak a háttérben elsõsorban, amelyek szerint a sivatagban harcoló katonáknál a fityma alá került homok fitymagyulladást okozhat. Ma már persze nincs annyi háború, hogy ez tömeges problémát jelentsen, de itt is egyfajta hagyománnyá vált: ha már a nagypapát és az apát körülmetélték, legyen az unoka is körülmetélve… Egészségügyileg megoszlanak a vélemények arról, jó-e ez a beavatkozás, hiszen van, aki azt mondja, hogy a körülmetélés csökkenti a szexuális fertõzések kockázatát, mások pedig éppen ennek az ellenkezõjét állítják. Én annyit tudok mondani: amennyiben valaki vallási okból hasonló kéréssel áll elõ, vagy csak esztétikailag jobban tetszik neki a körülmetélt állapot, azt minden esetben teljesíteni szoktuk.
← Vissza