Huzavona, avagy a fiúgyermekek megpróbáltatásai.
Húzzuk? Ne húzzuk? Mást mond a szomszéd, a védõnõ és az orvos is. Akkor most mi is legyen a család büszkeségével, pontosabban annak is a legbecsesebb testrészével? Az alábbi néhány sorban megpróbálunk útmutatót adni a fiúgyermekes szülõknek.
Elõször is tisztáznunk kell két alapvetõ fogalmat, a félreértések elkerülése céljából:
Fitymaletapadás (adhesio): amikor a fityma a hímvesszõ makkjához lenõtt.
Fitymaszûkület (phimosis): ilyenkor a fityma túlér a makkon, a túlérõ rész (vagyis a fityma csúcsi része) szûkült, átmérõje sokkal kisebb, mint a makk.
A két probléma külön-külön és egyszerre is elõfordulhat, mindkettõnek az a következménye, hogy azt a bizonyos „bõrt” nem lehet hátrahúzni.
Miért nem olyan mint az édesapjáé?
Születéskor minden fiúgyermek fitymája a hímvesszõ makkjához szorosan hozzá van nõve. Ez a normális, nem betegség, ennek megfelelõen annak hátrahúzását erõltetni nem szabad, hiszen a babának csak felesleges fájdalmat okozhatunk vele. Ha esetleg mégis hátrahúznánk, annak a valószínûsége, hogy rövidesen visszatapad, igen nagy (ez jellemzõ 2-3 éves korig). Ráadásul, tekintve, hogy a fityma az újszülöttek esetében gyakran szûk is, az erõltetett hátrahúzás a fityma többszörös berepedéséhez vezethet, melyek heggel gyógyulnak. A hegesedés egyenes következménye a fitymaszûkület, mely miatt akár mûtét elvégzésére is sor kerülhet. Tehát el a kezekkel a csecsemõk fitymájától!
Persze ez is csak akkor érvényes, ha egyébként minden rendben van: a gyermek jó sugárral (legalább gyufaszálnyi) pisil, a fityma pisiléskor nem fúvódik fel, ill. nem gyullad be. Ellenkezõ esetben minél elõbb gyermeksebészet felkeresése javasolt.
Meddig várjunk?
Az egyszerûség kedvéért elõször a fitymaletapadás problémáját „tegyük tisztába”. Ez az a kérdés, melyrõl tényleg mindenki mást mond. Kb. 60 éve született egy brit tanulmány, mely szerint a fiúgyermekek 80 százalékának spontán oldódik a letapadása 2 éves korra. Ez az állásfoglalás hazánkban is széles körben elfogadott napjainkig is, ez alapján, tekintve, hogy ez a „normális”, 2 éves kor után sokan javasolják a fityma hátrahúzását.
Az utóbbi néhány évben született írások szerint, ha nem avatkozunk be, csak kevés gyermek letapadása oldódik meg önmagától 2 éves korig. A normál „érési” folyamat eredményeként a gyerekek nagy részének 6-10 éves korára válik teljesen hátrahúzhatóvá a fitymája. (Természetesen a folyamat sokkal hamarabb elkezdõdik, és részlegesen már jóval korábban is hátrahúzható a fityma bõre).
Akkor miért és mikor is avatkozzunk be ebbe a természetes folyamatba? Az elõzõek alapján, ha a gyermeknek gyulladásos panasza nem volt, szûkület nincs, sürgetõ hátrahúzás nem szükséges. Azonban a szülõket és a közösségbe menõ gyermeket is zavarhatja az, ha a többi gyerek „más”, már legalábbis ami a fitymát illeti. Az sem mellékes, hogy idõvel szükségessé válik a makk tisztántartása, az összegyûlt, kellemetlen szagú váladék kimosása is. Ezek alapján véleményem szerint, 5-6 éves kornál nem hamarabb, amikor a gyermekek nagy részénél már részlegesen megtörtént a letapadás természetes oldódása, a pelenkát már elhagyták, és az intellektusuk is elég fejlett, higiénia szempontjából célszerû pontot tenni az ügy végére, és a gyermeket megtanítani a hímvesszõ tisztán tartására.
Ki végezze el a hátrahúzást, és hogyan?
Hátrahúzni természetesen csak akkor szabad, ha a fitymán nincs szûkület. Ha ilyen probléma nincs, és már részlegesen oldódott önmagától a letapadás, ez esetben akár otthon is meg lehet próbálni (feltéve, ha a gyermek partner ebben) óvatosan, az esti fürdés után, idõnként egy-egy mm-rel lejjebb tolni a fitymát (nem az egészet egyszerre, mert az igen fájdalmas!), amíg a makk teljes egészében láthatóvá nem válik. Amennyiben otthon a fenti eljárás nem megoldható, vagy sikertelennek bizonyul, akkor a témában járatos szakembernek 5-6 éves kor után bármikor meg lehet mutatni a problémás „szerszámot”, és helyi érzéstelenítõ kenõcs alkalmazása után a fityma fájdalommentesen hátrahúzható.
Az elõzõekben megtárgyaltuk a fitymaletapadást, most egy kicsit a problémás „szerszám” másik nagy „bajáról” essen szó. Az alábbiakban az ún. veleszületett fitymaszûkület tárgyaljuk, a másodlagosan kialakult (gyulladás, berepedés, bõrbetegségek), szerzett formákat csak érintõlegesen említjük.
Fitymaszûkület (phimosis). Baj? Nem baj?
A korábbiakat egy kicsit ismételjük át. A csecsemõk hímvesszõje azért nem olyan, mint a felnõtteké, mert a fityma letapadt rá, másrészt igen gyakran a makkon túlérõ, hosszú fitymabõr szûk, nem lehet a makkon áthúzni. Ez is teljesen normális, nem betegség, a fiúgyermekek jó része így születik. Ez a veleszületett (fiziológiás) fitymaszûkület. Hasonlóan a letapadáshoz, általában ez is javul, ill. megszûnik az életkor elõre haladtával. Éppen ezért a csecsemõk fitymáját erõltetve hátrahúzni nem szabad, hiszen az berepedhet, ami hegesedést, igazi szûkületet okozhat, amit csak sebészileg lehet korrigálni.
Tehát bármit is javasol a szomszéd, az újszülött gyermek fitymáját ne bántsuk!
Azonban van egy –két dolog, amire egy „fiús” szülõnek ez esetben figyelni kell. Azokban a ritka idõszakokban, amikor a gyermek pelenka nélkül van (pl. fürdetés) idõnként meg kell figyelni, hogy a gyermek hogyan pisil. Egy újszülöttnek legalább egy gyufaszálnyi vastagságban kell vizelnie. Amennyiben a fityma annyira szûk, hogy a vizelet csepeg, vékony sugarú, esetleg a fitymazsák a pisilés során felfúvódik, akkor minél elõbb célszerû a babát orvosnak megmutatni.
Probléma nincs. Mikor menjünk orvoshoz?
A fityma és a makk hámja váladékot, az úgynevezett smegmát termeli, mely szûkület esetén nehezen tud kiürülni. E váladék mennyisége az életkorral együtt növekszik, szûkület esetén az a fityma –ill. a makk gyulladásának (posthitis, balanitis) kockázatát növelheti.
Amelyik babánál gyulladás volt, ott minél elõbb, problémamentes esetekben 3-4 éves kor után, vagyis a szobatisztaság elérését követõen célszerû a szûkületet megoldani, és hátrahúzhatóvá tenni a fitymát. Azért nem korábban, mert a pelenkában összegyûlõ vizelet csípheti a gyermeket, ill. a gyermek fejlõdõ intellektusa miatt ebben a korban már számíthatunk a kicsi együttmûködésére is, ekkor már meg lehet tanítani a gyermeket a fityma rendszeres tornáztatására, tisztán tartására.
Szûkület esetén mi a megoldás?
Elsõ körben érdemes szteroid tartalmú kenõcsöt kipróbálni. A szûk fitymaszakaszt 3-4 hétig kenegetve, ill. a vele egyidejûleg alkalmazott „tornáztatással” az esetek jó részében végleges, jó eredmény érhetõ el. Amennyiben ez hatástalan, akkor csak mûtéti megoldások jönnek szóba, az elváltozás súlyosságától függõen a fitymaplasztikát, ill. a körülmetélést (circumcisio) alkalmazzuk.
Olyan sok baj van a fitymával, nem érdemesebb rögtön eltávolítani születés után?
Körülmetélést csak vallási és igen indokolt esetekben, súlyos szûkület esetén javasolt alkalmazni. Az USA-ban végeznek jelenleg a világon a leggyakrabban nem vallási okokból körülmetélést. Ennek oka a megszokás (a nagypapa is túlesett rajta), ill. számtalan berögzült mítosz, melyek rendre megdõltek. Mára ismertté vált, hogy a sivatagi katonák nem kapnak fitymagyulladást a homoktól, a szexuális betegségek átvitelének esélyét pedig nem csökkenti a körülmetélés. Éppen ellenkezõleg. Néhányan úgy vélik, hogy a fitymának védõ szerepe van egyes fertõzések megakadályozásában, ill. tekintettel arra, hogy számtalan idegvégzõdés is található benne, hiánya a késõbbi életkorban a szexuális élményt is hátrányosan befolyásolhatja.
Összegzés
Végezetül elmondható, hogy az újszülött fiúk fitymáját erõszakkal hátrahúzni idõnek elõtte nem szabad. A természetes „fitymafejlõdésbe” csak indokolt esetben szabad beavatkozni. Nyilván probléma vagy kétely esetén nem érdemes sokat teketóriázni, minél elõbb keressenek fel szakembert. Panaszmentes esetben is, amennyiben nem látszik önmagától megoldódni a kérdés, a szûkület miatt 3-4 éves kor után, letapadás esetén pedig óvodáskor vége körül (5-6 év) célszerû felkeresni egy gyermeksebészt, vagy gyermekurológust.
Addig is ne felejtsük el, hogy feleslegesen ne okozzunk fájdalmat a gyermekeknek, vagyis el a kezekkel a fitymától!
|
