Elõzõ írásunkban a fiúgyermekek megpróbáltatásairól írtunk. Természetes módon ennyi fiús probléma láttán a lányos szülõk nagyokat sóhajtva fellélegezhettek, mondván szerencsére nekik ilyen bajokkal nem kell szembesülniük.
Azonban sajnos el kell szomorítsuk a lányos anyukákat, ill. apukákat is. Bár sokkal ritkábban, de elõfordulhatnak az õ gyermekeiknél is nemi szervvel kapcsolatos problémák. Az alábbiakban a gyakoribb, ill. komolyabb problémákra térünk ki.
A misztikus szûzhártya
A szûzhártya a hüvelybemenetnél elhelyezkedõ hártya, mely a hüvelyt részlegesen elzárja a külvilág elõl. A lényeg a részlegességben rejlik, a nevével ellentétben nem feltétlenül teljes hártyára kell gondolni. A szûzhártya változatos megjelenési formákat ölthet, egy biztos, valamilyen nyílásnak feltétlenül kell rajta lenni, hogy a hüvelyváladék, ill. a menstruációs vér ürülni tudjon. A fentieknek megfelelõen, ha egy gyermek ténylegesen lezárt szûzhártyával (hymen imperforatus) születik, az a serdülõkorban panaszokat fog okozni, hiszen a menstruációs váladék nem tud ürülni, mely extrém esetben akár sterilitás kialakulásához is vezethet. De hogy miért is tárgyaljuk ezt a veleszületett eltérést most, annak oka az, ha idõben észrevesszük, akkor nagyon sok kellemetlenségtõl, problémától megkímélhetjük a gyermekünket. Újszülött korban történt egyszerû vizsgálattal az elváltozás miatt kialakult szövõdmények megelõzhetõk. Ezt a vizsgálatot számos szülészeti intézményben rutinszerûen elvégzik, azonban elõfordul, hogy a baba teljes vizsgálatából ez kimarad.
Ez esetben egy egyszerû megtekintéssel, a kisajkak óvatos széthúzásával az anyukák is meggyõzõdhetnek otthon arról, hogy van –e nyílás a pici szûzhártyáján. Ezt e megtekintést egy alkalommal kell elvégezni csupán, késõbb nem változik az állapot. Egy pici baba nem tekinti a vizsgálatot „cikinek”, ellentétben egy serdülõ nagylánnyal, ráadásul a születést követõen a hüvelybemenet jobban látható, mint a késõbbi életkorban. Attól persze óva intek mindenkit hogy a nyílás meglétét bárki otthon valamilyen eszköz segítségével igazolja, kérdéses esetben kérjék szakember segítségét.
Kisajkak összetapadása
Ellentétben a fiúk „letapadásával”, ez az állapot nem veleszületett. Lányoknál a kisajkak összetapadása (synechia vulvae) néhány hónapos korban fordulhat elõ elõször, leggyakoribb kisgyermekkorban, de akár egészen a kamaszkorig találkozhatunk vele. Kialakulásában részben az alacsony ösztrogénszint (újszülöttekben az anyai ösztrogén még jelen van, serdülõknél pedig már van saját hormontermelés), részben a nem megfelelõ higiéné játszik szerepet: egy enyhe gyulladás miatt a hormonálisan éretlen kisajkak összetapadhatnak.
A kisajkak mögött ilyenkor a vizelet összegyûlhet, ami számos baj forrása lehet. Leggyakrabban húgyúti fertõzések alakulhatnak ki, fájdalmas vizelés, vizeletcsepegés, ill. amennyiben a hüvelybe is bejut a vizelet, azt a látszatot keltheti, hogy a gyermek állandóan bepisil! Pedig csak a hüvelybe bekerült vizelet folyik ki akaratlanul. Egy egyszerû otthoni vizsgálattal - a nagyajkak széthúzásával – a probléma okára könnyedén fényt lehet deríteni!
Az elváltozás rendszeres higiénével megelõzhetõ: a kis-és nagyajkak fürdésnél történõ óvatos széthúzásával és tisztításával a probléma ritkán fordul elõ.
Ha a betegség kialakult, kezelésére több megoldás lehetséges. Ösztrogén tartalmú kenõcs használatával az esetek egy részében az elváltozás néhány hét alatt megszüntethetõ. A kenõcs hatástalansága, vagy húgyúti fertõzés fennállása esetén a kisajkak szétválasztása sebészileg egyszerûen megoldható. Ilyenkor helyi érzéstelenítõ alkalmazása után kézzel szétválasztjuk a kisajkakat. Ennek otthoni elvégzése természetesen nem javasolt, mivel érzéstelenítõ nélkül a beavatkozás eléggé fájdalmas.
Gyakorlati tanácsok
Amint látható a nemi szervek fokozott figyelmet igényelnek a lányok esetében is. A lányoknál sem szabad szemérmesnek lennünk, szét kell húzni a nagyajkakat, ill. a kisajkakat is. Alkalmanként szemrevételeznünk kell ezt a testtájékot is, nem szabad tabuként tekinteni rá. Igen fontos a kislányok nemi szervének tisztán tartása, a fürdés során valamilyen semleges kémhatású fürdetõvel (olyannal, ami nem csípi a gyermeket) vagy akár csak langyos csapvízzel, gyengéden ki kell mosni a szeméremtestek alól is az összegyûlt váladékot. Emellett nem tanácsos semmivel sem bekenni, vagy hintõporozni ezt a testrészt. Csakúgy mint a fiúknál, amikor a gyermek értelmi fejlõdése már lehetõvé teszi, a nemi szervek rendszeres tisztántartását célszerû megtanítani a kislányoknak is még kisgyermekkorban. Higgyék el, egy kis odafigyeléssel számos probléma megelõzhetõ!